Karácsonyi versek magyar szerzőktől 7

Karácsony este. Fekete karácsony.
Foltos a lelkünk, ráült a penész.
Kályhánk kihűlt, fukar tüze kilobbant,
A fagyos hold az ablakon benéz.
Néptelen utcák, álmos, ócska házak
Szomoru csöndje bágyasztón fon át...
Ki adja vissza a szegény világnak
A régi jó idők karácsonyát?
Heltai Jenő

 

Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Rónay György

 

Karácsony csenget a szörnyű télben
Alig hallom csengését. Sárga
arcokat látok a hóversében
s koldus kezeket reszketni, ujjaikon
kékül gyűrűk nyoma, s torkomat
folytja az ünnepek kalácsa.
Babits Mihály

 

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- a gyermek, a szamár, a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A csodát most ők is vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik -
mennyből az angyal.
Márai Sándor

 

Otthon ma széttárul az ajtó
S a ,,Stille Nacht''-ot zongorázzák,
Az öregek befelé mosolyognak,
A sok gyerek kacagva szalad,
S érzi mindenki a szívek lángját.
S a ,,Stille Nacht''-ot zongorázzák...

Otthon most felragyog a gyertyaláng,
Szobánk lámpái ragyogón kigyúlnak,
A karácsonyfa tündöklőn zenél,
A villanyfény széthinti sugarát,
S édes illattal telik be szobánk.
Otthon most muzsikál a gyertyaláng...
Sándor Dénes

 

Karácsony készül, emberek!

Szépek és tiszták legyetek!

Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!
Wass Albert

 

Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Rónay György

 

Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...
Ady Endre

 

Óh, élni bús és élni szép:
Áldott az, aki befogadja.
Ma, akinek van édesanyja,
Hím testvérem borulj elébe
S csókold meg sírva a kezét.
Ady Endre

 

Karácsony van, Krisztusok járnak,
Nagy hadakban és nagyra nőtt Krisztusok,
Zengjen a dalod, szent Forrongás
S te nagy Egy-Világ, zengjen a himnuszod.
Ady Endre

 

Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve...
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!...
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!...
Ady Endre

 

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.
Ady Endre

 

Két gerlicét vagy galamb-fiókát,
Két szívet adnék oda,
Hogyha megint vissza-jönne
A Léleknek mosolya
S szeretettel járnánk jászolhoz.
Ady Endre

 

Tél. Nagyapám hogy szerette
a csillogó havat.
Gyermekkedvvel nézte.
A hó megérezte,
s hálás volt érte.
Alföldi Géza

 

Kis karácsonyi vers,
mi jut melléd, beléd?
Fa alá elheversz,
mint akinél elég:

a bokaficamokból,
az önkifejezésből,
mind, amit csak kigondol
csillagfénnyel a délkör,

este, ha menni kell,
ha járműre kell szállni,
pár híján semmi kell,
s mintha vágynál dúskálni -

ó, egy domb hajlatán,
pár-dolog-híja-tán
olyan jó lenne fönn, lenn,
semmi külön-örömben.
Tandori Dezső

 

Álom, álom... Betlehemben
Kicsike Jézus megszületett.
Szép Szűz Mária, egek ékessége,
Mi bűnös lelkünk egy édessége
Csókkal hajol a jászolka tövébe,
Kicsi Jézuskára rájanevet.
Édes kicsi Jézus, mindenlátó Jézus,
Ügyefogyott népre, ránk mosolyog
Csilló levegő-égben, boldog fényességben
Nekünk dalolnak angyali karok.
Sík Sándor





 

 

 

Ezüst esőbe száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzől a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejöttek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Kosztolányi Dezső

 

Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.
Áprily Lajos

 

S meg-megkondul ember szivednek
Elrejtett zugában, halkan, csendesen,
S igy szálldogál Karácsony éjjelen
A béke, s megszentelt szeretet.
Szappanos Márta Mária

 

Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Rónay György

 

Puha pihe palástban csillog a határ.
Csend honol, messze szállt a trillázó madár.
Ám e szikrázó gyémánt réten táncot jár
az égi küldött: bársonyos szép napsugár.

Majd alkony borul ránk, beköszönt az este
az éji lepelre csillagokat festve,
s szinte már látom, hogy a hófödte tájon
Mikulás jő rénszarvas vontatta szánon!

Bent a házban ünnepre készül a család,
már fő az étel, sül a sütemény, s a kalács.
Áll a szép fenyőfa – díszítik kis kezek –
van rajta cukor, gyertya, s csengők csengenek.

Fa alá kerül a várva várt ajándék,
hol több, hol kevesebb, de nemes a szándék!
Fellobban a gyertyák lángja, szól az ének,
megbékél a világ, csendesül a lélek.
Benkő Zsolt

 

Dobogjon hát minden szív,
jön az imádságos éj...!
Aki bűnös vagy, te se félj,
bánatod elébe vidd!

Mert mindenki jó lehet,
aki látja a jelet,
- Aki hinni akar, hisz,
s láthatja a Kisdedet!
Kertész László

 

Ó, szállj le hozzánk, égi angyal,
Ó, jöjj, kis Jézus s légy velünk,
És igazságot hozz magaddal,
És sok játékot hozz nekünk, -
Mindent, mit vágyunk álmodott:
Sok trombitát és sok dobot,
És sok-sok puskát, kardot, ágyút,
Hogy szent nevedet áldva-áldjuk,
Hozz hírt, amelynek hallatára
Itt minden szemek fölragyognak,
Boldog Karácsonyt valahára
Szegény-bús-árva magyaroknak!
Sajó Sándor

 

Tiszta öröm tüze átég
A szemeken, a harangjáték
Szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
Dsida Jenő

 

Majd elmúlnak ezek a remegések,
Lesz az Életnek cukros bora,
Majd zúgni fog kis templomban az ének,
Havas karácsony s Úr-vacsora
És rigmusos gyermekek jönnek.
Ady Endre

 

Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén' a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén', hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek –
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg...
Ady Endre

 

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
Ady Endre

 

Egek, mit szemlélek napkelet tájáról?
Három koronás fő költözik honnyáról;
Siet Sidóország anyavárosában,
Mondanád sas repül kőszál nyílásában,
Sok tevék követik megterhelt hátokkal,
Izzadnak, fehéről szájuk tajtékokkal.
Vallyon mit jelentnek e gyors jövevények? Talán a városhoz van menni törvények?
De tovább mit látok az égnek kékségén?
Egy ragyogó csillag ballag kerekségén.
Sugarát intézi a koronás főkre,
Mint a felkelő nap bércekek s erdőkre.
Ez már a természet rendét fellyül mulja,
S az álló csillagok törvényét feldólja.
Ányos Pál

 

Csillagszeméből könnye is kicsordul,
ajkán már régen elhalt a mosoly.
Hiába kopog, hiába is kérlel, --
zokogva egyre tovább bandukol...

Ne búsulj, ne zokogj, drága kicsi Jézus
a szívtelenség rideg közönyén.
Tekints azokra, kik szívrepesve várnak
születésnapod áldott ünnepén
Panajóthné László Márta

 

Ó, ti fázó gyermek lelkek,
csodát váró kisgyermekek;
Gyertyácskákat gyújtogattok,
karácsonyfát díszítgettek.
Csodát váró kisgyermekek,
magatokat áltatjátok;
csodákat ti teremtetek
gyújtogatva gyertyalángot.
Tarné Lévay Pálma


 

 

 

 

 

 

 

   
   

 

 

vissza a címoldalra





Milyen ajándékot szeretnél karácsonyra?
Eredmények
További szavazások
 


karacsonyi-idezetek.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!